http://szentiras.hu/SZIT/Ter22

A Bones 2. évadjában mondja Booth, hogy nem érti hogyan kérhette Isten Ábrahámot, hogy áldozza fel a fiát. Boothnak is van fia és nem tudja elképzelni, hogy bármiért is bántaná. Még Isten kérésére se. Az emberek nagy része így gondolkodik. A gyerekét mindenki óvja, védi. Sőt inkább azon igyekszik, hogy minél több mindent megadjon neki. Ez érthető is, mert a fajfenntartás végett ez belénk van kódolva, vagy azt is mondhatjuk, hogy Isten teremtett minket úgy, hogy mindig szeressük a gyerekünket. Egy másik sorozatban arról beszéltek, hogy egy férfiről kiderült, hogy rákos. Nem esett kétségbe, sőt a végén már ő nyugtatta az orvost. Azt mondta, hogy jó életet élt, tisztességben felnevelte a gyermekeit, így nincs oka félni. Ismerjük ezt a mondást: A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitet megtartottam. Ha valaki abban a tudatban készül a halálra, hogy megtette, amit kellett és a gyerekei, unokai ott vannak mellette, akkor talán nem is olyan félelmetes az elmúlás.

Az egésznek az a lényege, hogy a gyerek még a saját életünknél is fontosabb. A gyerekéért olyat is megtesz az ember, amit korábban el sem tudott volna képzelni. Legyen az törvénytelen vagy erkölcstelen. A gyerekéért nagyon sokan feláldoznák az életüket. Pontosan ezért kérte Isten Izsák életét és nem Ábrahámét. Ez sokkal nagyobb áldozat. Ráadásul Izsák volt Ábrahám egyetlen gyermeke, halálával megszakadt volna a vérvonala. Isten tehát mindent elkért Ábrahámtól. Nem vagyont, egészséget, hanem az utódját. Vajon mi mit mondanánk, ha Isten tőlünk kér el mindent? Ha Isten kéri odaadnánk a kocsinkat a szegényeknek? A teljes megtakarításunkat? Azt is, amit a gyerek egyetemére szántunk? A lakásunkat is? A szemünk világát? Az életünket? A gyermekünk életét? El lehet gondolkodni ezeken a kérdéseken, de amíg ténylegesen nem szembesülünk velük, addig hiába mondjuk azt, hogy tudjuk a választ. Háborúban előfordul, hogy egy szakasznak biztosítani kell a többiek visszavonulását, akkor is, ha ez a biztos halállal ér fel. Jelentkeznénk ebbe a szakaszba? Jelentkeznénk, ha a megmenekülök között ott van a gyerekünk? Hagynák a gyerekünket jelentkezni? Nehéz kérdések ezek.

Joga volt-e Istennek egy gyermek életét kérni? Isten adta a gyermeket Ábrahámnak, ezért joga volt elvenni is azt. Ha megnyerjük a lottó ötöst, akkor mi a legszerencsésebb embernek érezzük magunkat. Ha kiderül, hogy a nyertes szelvény beváltási ideje már lejárt, akkor végtelen keserűségbe esnénk. Pedig Isten adta, Isten elvette. Nincs jogunk háborogni. Mindenki élete Istené. Egy katasztrófa után nehéz ezt elfogadni. Napi valóság, hogy nem csak az idősek és a betegek hallnak meg. Nem mintha az ő életük már kevésbé lenne értékes.

Mi lett volna, ha Isten nem küld egy kost Izsák helyett? Mi lenne, ha az elsőszülöttek feláldozása ma is gyakorlat lenne? Kárhoztathatjuk-e az Istent, ha elszólítja a gyerekünket? Van-e különbség a feláldozás és betegségben, balesetben vagy földrengésben meghalt gyerek között. Mindegyik fájdalmas, mindegyiknek ugyanaz az eredménye. 

Isten megkönyörült Izsákon. Megmutatta, hogy ő a legfelsőbb hatalom, akinek még erre is joga van, de nem kérte Izsák életét. Ábrahám kész volt a végső áldozatra, ahogy nekünk is el kell fogadni az Úr akaratát bármi legyen is az. Krisztus megmutatta nekünk, hogy az Isten akarata a szeretet. Nem emberáldozatot kér, hanem testvéri szeretet.

Azt üzenem Booth ügynöknek, hogy igaz, hogy Isten gyerek áldozatot követelt, de az is igaz, hogy Krisztusban a Fiút ténylegesen fel is áldozta, Izsák helyett is.